typeracer

Jártam séta, óra, mint mindig, már rég elveszett követni, hogy hol voltam, amikor hirtelen észrevettem lennék érte el a város határain belül. Azonnal érezte magát, és habozás nélkül haladt túl a gáton, és találtam magam gyaloglás között művelt területek és legelők. Nem éreztem magam fáradtnak egyáltalán. Éppen ellenkezőleg: minden közös bennem volt, nyugodt, mintha teher volna szüntetni a vállamra.